Deák-Ébner Lajos (1850–1934) magyar festőművész, aki a 19. és 20. század fordulóján alkotta meg jelentős műveit, különösen tájképekkel és zsánerképekkel. Művészetében a realizmus és a romantika keveredett, és különösen a fény és árnyék játéka, valamint a természet iránti mély tisztelet jellemezte képeit. Deák-Ébner tájképein a magyar vidéki tájak szépségét örökítette meg, képeinek melankolikus hangulata és részletgazdagsága kiemelkedő.