Ifj. Markó Károly (1822–1891) a 19. századi magyar tájfestészet egyik legfontosabb mestere volt, aki édesapja, id. Markó Károly művészi örökségét folytatta tovább. Műveiben harmonikus kompozíciók, lírai hangulat és az olasz tájak iránti rajongás jelenik meg, amelyekkel jelentős hatást gyakorolt a kor magyar tájképfestészetére.