Szlányi Lajos (1869–1949) magyar festőművész, aki a 19. és 20. század fordulóján alkotta meg jelentős tájképeit és csendéleteit. Művészetében a realizmus és az impresszionizmus elemei keveredtek, és különös figyelmet fordított a fény és szín finom kezelésére, amely a magyar táj szépségeit és nyugalmát örökítette meg.